Magyar szerkezettár
🪄

mond ts ige
1. <gondolato(ka)t> élőszóban v. írásban kifejez, közöl. valamilyen nyelven, vhogyan mond valamit; igazat mond; köszönetet mond; beszédet, verset mond; jegyzőkönyvbe mond valamit; az előszó(ban) azt mondja (az író) ...; mit mond az újság?;misét mondmondanom sem kellmonddmondd mondja már!ne mondd! ne mondja!sokat mondokúgy mondja, mint a vízfolyásmit is mondott a kabai asszony? igyunk egyet komámasszony! | ▸ mondom nép:mondok | ▸ mondjuk | határozottan állít valamit. én mondom;valakire, valamire mondommondhatom | ▸ mondhatnám | ▸ azt mondják | ▸ ellene mond valaminek | említ, megnevez. melyik filmet mondtad?
2. rég irod <éneket> előad, énekel.
3. vhogyan értékel valakit, valamit. rosszat mond valakire. | valakit, valamit valamilyennek, valaminek nevez, nyilvánít. tanárnak mondják;a magáénak az övének a sajátjának mondhat valamitnekem neki legyen mondva!
4. <szöveg, írásmű> figyelemre méltó, érdekes (valaki számára). nekem ez a vers semmit sem mond. | <valami vmely gondolati, érzelmi tartalmat> kifejez, tükröz. mindennél többet mond a szeme.
5. nép valamit jósol. jövendőt mond; esőt mond.
[ fgr tőből]
____________________
valaminek
valami-nak/-nek


____________________
ó/ellene
ó/[Hyph:Slash]őellene[3Sg]

ó1 fn
1. az o hosszú párja.
2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>.ó
ó2 óv
ó3 mn
1. irod ódon, ősi.
2. irod elavult.
3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!
[ fgr ]
ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

ő1 fn
1. az ö hang hosszú párja.
2. ennek írásjegye (ő, ő).
ő2
I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!
2.őket két cicája van, nagyon szereti őket.
3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.
4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.
II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.
[ fgr ]

ellen2 fn rég irod
ellenség. jön az ellen.

e[3Sg]
PÉLDÁK #1
  1. asztal (szótár)
  2. asztalos (szótár)
  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
PÉLDÁK #2
  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
  4. (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
PÉLDÁK #3
  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
  1. alapító tagokos gyerek
  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
PÉLDÁK #4
Kapcsolat • szerkezettar@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2024